2011. december 26., hétfő

Csajkovszkij: A diótörő – színjáték bábokkal

Ha valaki egy látványos, nem mindennapi Diótörő előadásra vágyik, Csajkovszkij klasszikus zenéjével, annak ajánlom figyelmébe a Művészetek Palotája legújabb előadását, amelyet nekem is volt szerencsém megnéznem az ünnepek előtt.
A darabban a Kolibri színház színészei lépnek fel és óriásbábok kelnek életre. Novák János rendező tényleg "mindent odatett" (pl. vetítés), hogy emlékezetes látványban részesítse a kicsiket és a nagyokat. De ne feledkezzünk meg a zenéről sem, amely még  önmagában hallgatva, minden díszlet-látvány nélkül is nagy kedvencem. A zenét pedig a Nemzeti Filharmonikusok szolgáltatják, Kocsis Zoltán vezényletével.
Szóval aki nem balett előadásban, hanem bábokkal szeretné megnézni a Diótörőt, annak bátran ajánlom ezt a darabot. December 28.-án 11 és 18 órakor lehet megtekinteni a Müpában, még jegyek is kaphatóak!
Részletek és jegyvásárlás a Müpa honlapján.
Kép forrása itt.

2011. december 22., csütörtök

Városligeti Műjégpálya

Most, a téli szünetben két hétig nyitva áll a nagyközönség előtt a Városligeti Műjégpálya! Ma délután mi is kilátogattunk gyerkőccel, aki 3 évesen, életében először "korcsolyázott".
Az épületet nagyon szépen felújították, a bejutás mondjuk kicsit bonyolultabb lett, a kölcsönzőnél ismét hosszú sor kanyarog a szűk lépcsőn (kölcsönzési díj: 600Ft/óra). Az öltözők is szépek, a ruhatáron kívül van egy szekrényes rész is.
A belépő 1300 Ft, ha valaki kísérőnek jön csak, annak is ugyanennyit kell fizetnie, még ha nem is korcsolyázik - emlékeim szerint valamikor réges régen volt külön kísérőjegy. Szóval Apának is leperkáltunk a pénzt, úgy, hogy ő csak nézett minket + fotózott. No sebaj.
Büfé is van, fincsi forraltborral - legalábbis az illata fincsi volt, mert mi nem ittunk.
A belépő árát, a sorban állást és a bolyongást leszámítva szuperül éreztük magunkat! Remélem hosszútávon is nyitva lesz majd a  "jég", kamaszkorom egyik kedves helyszíne.
Részletek: a Műjég 2011 honlapon.
Fotó saját.

2011. december 1., csütörtök

127 óra (film)

A 127 órát még kb. márciusban olvastam és írtam is róla könyves blogomban (itt olvashatjátok). Nemrégiben filmen is sikerült megnéznem az elképesztő, igaz történetet.
Aki nem tudná, miről van szó: A 127 óra Aron Ralston hegymászó igaz története, aki egy hegyomlás után öt napig csapdába esett egy elszigetelt kanyonban Utah államban. A 127 óra alatt Ralston nagyító alá tette egész addigi életét, míg végül összeszedte minden bátorságát. Segédeszközök nélkül megmászott egy 65 láb magas falat, több mint 12 kilométert kellett sérülten megtennie, hogy végül megmeneküljön. (port.hu).
 A film, bár az eredeti története szerint haladt, sok mindenben különbözött a könyvtől. Kimaradtak belőle pl. Aron visszaemlékezős részei, amikor is korábbi veszélyes túráira gondol vissza (pl. lavinaveszély). Továbbá kissé ki lett színezve, pl. az, hogy a lányokkal egy rejtett medencébe ugrálnak és fürdenek, szintén nincs benne a könyvben, vagyis nem történt meg, csupán a rendező (vagy forgatókönyvíró) fantáziája.
Félelmet kelt az nézőben az a képsor, mikor is a szűk sziklafaltól, ahová Aron beszorult, távolodik a kamera, és mutatja a végtelen kanyont, ahol a madár sem jár, ezzel mutatva, hogy milyen reménytelen a helyzet. Néha túl látványos is volt a film, pl. mikor Aron kiszabadítja magát, nos, az nekem túl véres volt, még ha tudom is, hogy így történt meg. Jól mutatta azonban a film Aron képzelgéseit (pl. családtagokról).
Talán azt (is) hiányoltam egy picit, hogy a könyben az utolsó napon már elkezdik keresni, pl. megtalálják a furgonját, vagy a helikoptert is ezért küldik, és a túrázó család is tud róla, ill. a lányok is visszaemlékeznek rá... szóval ezek a részek kissé háttérbe szorultak.
De mint tudjuk, a film mindig más mint a könyv. Továbbra is csodálom Aront  a bátorságáért, de ez nem a filmnek tudható be, hanem magának az eredeti történetnek.

A filmben a főszerepet James Franco játssza,további szereplők és részletek ITT.