A 127 órát még kb. márciusban olvastam és írtam is róla könyves blogomban (
itt olvashatjátok). Nemrégiben filmen is sikerült megnéznem az elképesztő, igaz történetet.
Aki nem tudná, miről van szó: A 127 óra Aron Ralston hegymászó igaz története, aki egy hegyomlás után öt napig csapdába esett egy elszigetelt kanyonban Utah államban. A 127 óra alatt Ralston nagyító alá tette egész addigi életét, míg végül összeszedte minden bátorságát. Segédeszközök nélkül megmászott egy 65 láb magas falat, több mint 12 kilométert kellett sérülten megtennie, hogy végül megmeneküljön. (port.hu).
A film, bár az eredeti története szerint haladt, sok mindenben különbözött a könyvtől. Kimaradtak belőle pl. Aron visszaemlékezős részei, amikor is korábbi veszélyes túráira gondol vissza (pl. lavinaveszély). Továbbá kissé ki lett színezve, pl. az, hogy a lányokkal egy rejtett medencébe ugrálnak és fürdenek, szintén nincs benne a könyvben, vagyis nem történt meg, csupán a rendező (vagy forgatókönyvíró) fantáziája.
Félelmet kelt az nézőben az a képsor, mikor is a szűk sziklafaltól, ahová Aron beszorult, távolodik a kamera, és mutatja a végtelen kanyont, ahol a madár sem jár, ezzel mutatva, hogy milyen reménytelen a helyzet. Néha túl látványos is volt a film, pl. mikor Aron kiszabadítja magát, nos, az nekem túl véres volt, még ha tudom is, hogy így történt meg. Jól mutatta azonban a film Aron képzelgéseit (pl. családtagokról).
Talán azt (is) hiányoltam egy picit, hogy a könyben az utolsó napon már elkezdik keresni, pl. megtalálják a furgonját, vagy a helikoptert is ezért küldik, és a túrázó család is tud róla, ill. a lányok is visszaemlékeznek rá... szóval ezek a részek kissé háttérbe szorultak.
De mint tudjuk, a film mindig más mint a könyv. Továbbra is csodálom Aront a bátorságáért, de ez nem a filmnek tudható be, hanem magának az eredeti történetnek.
A filmben a főszerepet James Franco játssza,további szereplők és részletek ITT.
