A hétvégén sikerült megnéznem a Ház a tónál című filmet, amelyet már régóta szerettem volna. Nagyon tetszett! Bár van benne "csöpögés", szerintem nem (csak) ezen volt a hangsúly, hanem ahogyan a két idősíkon fut a történet, ahogyan a múlt és a jelen összefonódik a levélváltásokon keresztül. Mondjuk voltak részek, amikor nagyon kellett figyelnem, főleg a végén, hogy akkor most melyik évben is vagyunk. A legmeghatóbb az éttermes jelenet volt, amikor mi, nézők tudtuk, hogy Alex (Keanu Reeves) miért nem jelent meg, de se ő, aki még a múltban él, se Kate (Sandra Bullock) nem tudta ezt. Hogy happyend-e a vége, és hogy sikerül-e "megmentenie" Kate-nak a férfit, vagy sem, nem árulom el. Mindenesetre aki szeretne megnézni egy nem mindennapi, romantikus filmet, annak szívből ajánlom!
Kate (Sandra Bullock) a munkája miatt megválik a gyönyörű tóparti házától. A postaládában üzenetet hagy a következő lakónak. Alex (Keanu Reeves), az építész megdöbbenve egy elhanyagolt házat talál. Előveszi Kate levelét és válaszol rá. Kiderül, hogy Alex és Kate nem egy idősíkban, hanem kétévnyi távolságban élnek egymástól. Levelezni kezdenek és egy nap úgy döntenek, hogy megpróbálnak találkozni.
Szöveg és kép forrása, valamint további részletek a port.hu-n.
