Ritkán fordul elő, hogy egy film akkora hatással van rám, mint a Fekete hattyú. Éppen ezért elég nehéz is írnom róla. Hogyan is összegezhetném pár mondatban? Nem egy könnyű filmről van szó és nagyon megrázó élmény volt számomra!
A történet egy balett-táncosnőről, Nináról szól, aki a Hattyúk tava címszerepére pályázik, ám nem csak a fehér hattyút, hanem a fekete hattyút is el kell táncolnia. Vajon megvan benne mindkét hattyú? Hogyan képes a két ellentétes szerepet teljes átéléssel eljátszani? Ráadásul mindezt megnehezíti egy másik tehetséges táncos lány, akiben riválist lát, valamint az anyja, akivel együtt él, és még mindig kislánynak kezeli és elég szigorúan fogja.
Mondani sem kell, hogy Nina lelkileg nem bírja a rá nehezedő terhet, skizofrén tüneteket kezd produkálni, melyek igazi thrillerbe illő jelenetek! Igen, én így kategorizálnám a filmet, thriller és dráma egyben - szexuális fantáziával fűszerezve.
Mondanom sem kell, hogy nem happy endes történetről van szó. A hattyú halálával együtt bekövetkezik a tragédia, amire számítani lehetett.
A film hangulatát fokozza, hogy alig vannak benne színek, szinte minden fekete, fehér, szürke, illetve a kislányos halvány rózsaszín. Ebből a színtelenségből erőteljesen kitűnik a vér élénk vörös színe, amely többször is fontos tényező a történet során.
A film nekem nagyon tetszett, nagyon szép (Csajkovszkij zenéje!), de lelkileg erős embereknek ajánlom.
Kép: a film angol nyelvű plakátjából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése